Gyerekkorom óta egy belső indíttatás, hogy egy hátizsákkal bejárjam a világot és kapcsolatba kerüljek az ott élő emberekkel. Remélem az út választ ad arra, hogy miért érzem ilyen fontosnak. Attila a régi nagy vadászokat követve szeretné megismerni az érintetlen természetet. A Nimród Vadászújság munkatársaként és a lap támogatásával vadászatokon is részt fogunk venni. Mindkettőnk vágya, hogy élményeinket ne csak egymással osszuk meg, hanem mindenkivel, aki érdeklődik, és ezáltal olyan érzéseket ébresszünk, amelyek legalább egy kicsit szebbé teszik az életet.
Nem az számít, hogy milyen értékeket halmoztál föl, hanem az, hogy hányszor nevettél együtt barátaiddal, hányszor ölelted meg szeretteidet és hányszor csaltál mosolyt más emberek arcára. A hosszú utazás felszabadít a korlátoktól, amit egy társadalom, vagy adott kultúra szab rád, nyitottabbá válsz és megtanulsz elfogadóbb lenni mind az emberekkel, mind a történésekkel, amiket átélsz, függetlenül attól, hogy eredetileg teljesen máshogy tervezted őket.
Az értékek el vannak ferdülve a mai világban, úgy érzem mindig a belső hang, ami megadja a helyes utat. Szeretném magam erre bízni.
Elképesztő belegondolni, hogy már egy hónap sincs hátra az indulásig. Egyben izgalmas, örömteli és félelmetes is. Nehéz itt hagyni a családot és a barátokat, pláne, hogy abban a szerencsében van részünk, hogy sok, lelkünkhöz közelálló emberről van szó, de biztos vagyok benne, hogy egész életünk egyik legnagyobb kalandja vár ránk.
Kanadában szeptemberben voltunk. Mindenképp szerettük volna beleilleszteni világkörüli utunkba, de sajnos sehogy nem jött össze, viszont számunkra már ez is hozzá tartozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése