 |
| Erikával a teázóban |
Iszfahán egy perzsa mondás szerint a fél világ. Amint odaértünk, beültünk teázni egyet, és lám kivel hoz össze a sors minket, egy magyar lánnyal, Erikával találkoztunk. Iránba jött férjhez és nagyon jól érzi magát itt. Ő is megörült, hogy magyar szót hall. A szépségiparban dolgozik, ami Iránban is népszerű, hiszen a nőknek az egyik legfontosabb, hogy milyen az arcuk, a smink, hiszen csak az látszik belőlük.
Hashem elvitt minket a Naghsh-e Jahan térre, ami a világ egyik legnagyobb tere, 400 éve épült. Itt van a bazár is, amin végigballagtunk és különleges templomok. Az akusztika páratlan, ki is próbáltuk. Van egy kijelölt pont az egyik kupola alatt, oda kell állni, onnan úgy hallani a hangot, mintha visszhangzana, vagy mikrofonba beszélne az ember. Ennél már csak az volt érdekesebb, amikor két szemközti sarokba beálltunk arccal a falnak, és súgtunk egymásnak valamit. Egymástól távol álltunk, senki más nem hallotta, amit mondtunk, de a másik sarokban úgy hangzott, mintha közvetlenül a fülemben szólna az üzenet.
 |
| Gyönyörű díszítések a kapuban |
Ez az épületegyüttes tényleg az építészet csodája, mindemellett gyönyörű. Mentünk egy kört szekérrel is, a 18-19. században a téren lovaspólókat rendeztek itt. Összebarátkoztam három iráni lánnyal, akikkel e-mail címet is cseréltünk. Iszfahánban tanulnak informatikát és nagyon kíváncsiak voltak, hogy nálunk milyen az élet. Hihetetlen volt.
 |
| Chehel Sotun |
Ezután megnéztük a Chehel Sotoun („negyven oszlop”) kertet, aminek a közepén egy palota áll. Hangulatos hely, ahol nagyon sok fiatal sétálgat. Iszfahán Irán kulturális központja, így sok a régi épület, a városban kószálva sok érdekességet találtunk. Éjjel utaztunk vissza Teheránba, hogy az eredeti célnak megfelelően vörös juh vadászatra menjünk. Teherán szélén temérdek él belőlük, 30 méterre odaengednek magukhoz, mivel télen etetik őket. A vadászat innen nem messze zajlott a hegyen, itt már figyelni kellett, hogy ne vegyenek észre bennünket, de óriási csapatban közeledtek. Az egész inkább céllövöldére emlékeztetett, nehezen tudtam megbeszélni magammal a történteket. Attila is csalódott volt egy picit, mert nem erre számított, de azt mondta, hogy ez a terület 25 ezer hektár és Magyarországon 3000 hektáron már létesíthető vadásztársaság. Így ez az elejtés az elmúlt hét tükrében szintén egyedülállónak mondható. A vadászok nagy része ebben a régióban hozza terítékre a vörös juhot.
 |
| Séta Iszfahánban |
 |
| Vörös juhok |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése