Pár nappal az indulás előtt

Közeledik az indulás... Egyre jobban... J

A karácsony jól telt, sok időt töltöttünk a családdal, igyekeztünk kihasználni minden percet. Laca barátomnak köszönhetően, nyugodtan teltek az ünnepek, mert bekrepált a telefonom a karácsonyi MMS-től.  J Egyébként jobb is volt így…

Már elkezdtünk egy-két dolgot összepakolni, kimosni, úgy-ahogy összeállt mindenhová az útvonalterv, a vízumok megvannak mind, az on-line repjegy foglalással sokat küzdök. Atti tesója, Csabi ma költözik be hozzánk a házba. Hétfőtől ő a házigazda, neki fognak örülni a kutyusaink is minden nap. Szombaton lesz még egy nagy családi összejövetel, aztán vasárnap készülődés, hétfőn indulás.

Mindenki azt kérdezi, hogy mit fogunk pakolni abba az egy szem hátizsákba, amit viszünk. Hát őszintén megmondom nem sokat, de eleget. Végre nem lesz olyan gondom, hogy „ma mit vegyek fel?” Maximum annyi, hogy mi az, amit már végképp ne… J

Nem tudom eldönteni, hogy azért ver a szívem gyorsabban kb. 2 napja, mert izgulok, vagy mert idegeskedek, hogy mit felejtek el elintézni. Azt hittem sokkal nagyobb lázban leszünk így az utolsó héten, de annyira kavarognak a gondolatok a fejemben illetve a hátralévő feladatok, hogy még igazán nem is tudtam elhinni, hogy tényleg csak karácsonykor látjuk egymást újra mindenkivel. Szerintem akkor fog leesni, amikor Iránból Bangkokba repülünk és nem Pestre, és nem várnak a szülők a reptéren. Ráadásul egy csomó találkozás elmaradt, amit terveztünk és ez hiányérzetet hagy maga után. Na, de remélem majd sokat írtok nekünk és így csökken a hiányérzet! J