Ayutthaya és újra Bangkok (Chao Phraya)



Wat Chaiwatthanaram naplemente után

Ayutthayában szálláskereséssel kezdtünk, mert utánanéztünk, hogy a vendégházak ellátnak térképpel és bringát is lehet bérelni (el se hittem, kb. 150 Ft/nap). A város nem túl nagy, így a legjobb bejárni, első nap nagyjából 20 km-t tehettünk meg, sokat csalinkáztunk mellékutcákban is. Ayutthaya 1350-es alapításától 1767-ig Thaiföld fővárosa volt, virágzott a kultúra és a művészet. Gyönyörű és gazdag település lehetett, hiszen lépten-nyomon paloták és templomok maradványai őrzik a múltat. Az elég jó állapotban megmaradt romok, szétszórva helyezkednek el a városban, így a sok ide látogató eloszlik, nincs tömeg, és a helyiek is élhetik hétköznapi életüket.



A kislányt egy vödör vízbe ültették a piacon, hadd hűsöljön...



Naplemente előtt

Estére jól elfáradtunk, mivel a rekkenő hőségben sokat sétáltunk is, meg a járműveink sem voltak túl remek állapotban. Az enyém folyton szalajtott, sokszor le is pördült a lában a pedálról, a kosárkája elöl viszont nagyon praktikusnak bizonyult. Többször azon mosolyogtam, hogy úgy ültünk rajtuk, mint a majom a köszörűkövön. A kormány jó magasra, az ülés alacsonyra volt állítva, ezen változtatni se lehetett, így egyenes felsőtesttel és állandóan behajlított lábbal tekertünk. A letűnt korok emlékei mély benyomást tettek rám testközelből. Nagyon kellemes hangulatom volt egész ittlétünk alatt, örültem, hogy nem szervezett egynapos program keretében jöttünk.



WatPhra Si Sampet-nél a gyökerek
körbeölelik a buddha szobrot



A kis utcácskákba betévedve gyerekek kergetőztek, amint észrevettek, mindjárt integettek nekünk. Késő délutánra hagytuk a Wat Chaiwatthanaram templomot naplemente után jöttünk csak el, ránk is sötétedett, de olyan szép, hogy nem volt kedvünk ott hagyni, sokáig pihentünk a kertjében és gyönyörködtünk benne, ahogy a fények megvilágították a sztúpákat. Ez tetszett a legjobban, utána jó muri volt sötétben lámpa nélkül átszelni a várost. Másnap reggel robogóra váltottunk, mert gyorsabban akartunk haladni, hogy még estére vissza tudjunk menni Bangkokba, ahol már lefoglaltuk a buszt Chiang Maiba. Így utólag már nem így szervezném, sokkal jobb lett volna még egy éjszakát Ayutthayában aludni és onnan tovább buszozni. A foglalást még lehet, hogy el is tudtuk volna intézni, de sajnos minden holminkat Bangkokban hagytuk, amire szükségünk lett volna északon.  Megnéztük a Chao Sam Phraya Nemzeti Múzeumot, egy elefánt rezervátumot és bekeveredtünk egy hajómúzeumba is, egy család tartja fenn az egészet a saját házában és kertjében. Lenyűgöző aprólékossággal készítették a modelleket, de számtalan igazi régi csónakot és kishajót is találtunk az udvarban. Nagyon kedvesek voltak, sok fotót mutattak, szép dolog, ahogy a fiú büszkeséggel és nagy tisztelettel igyekszik megosztani másokkal édesapja munkáit, a sajátjain keresztül pedig tovább vinni a családi hagyományt.



Sokan élnek a folyóra építkezve



Visszaérve Bangkokba a szálláson hatan összeverődtünk és elmentünk egy csónakázásra a Chao Phraya folyón. Nagyon érdekes volt, most jöttem rá, miért hívták régen Ázsia Velencéjének. A kiterjedt csatornarendszert be lehet járni, és a vízre építkezve még máig is rengetegen élnek. Megálltunk egy úszó piacnál, meglepődtem, hogy nem volt külföldi rajtunk kívül. Friss zöldségeket, gyümölcsöket és mindenféle helyben elkészített meleg ételt lehet kapni. Délután még kószáltunk kicsit a városban mielőtt a buszpályaudvar felé vettük volna az irányt.



Úszó piac



 

Ezt a képet a postásoknak küldöm :-) Kézbesíteni itt is kell...