Phang Nga Nemzeti Park és Khao Lak, Similan szigetek



Az Ao Phang Nga Nemzeti Park - szállásunk mellett



Hosszú motoros csónakkal hagytuk el Ton Sai Beach-et, majd buszra szálltunk az Ao Phang Nga Nemzeti Park felé. Kezdtünk nagyon kíváncsiak lenni, hogy milyen a hely, mert feltűnt a buszállomáson , hogy nem megy oda más, csak mi. Amikor megérkeztünk, el sem akartuk hinni, hogy tényleg szinte egyedül vagyunk, rajtunk kívül csak a helyiek lézengtek néhányan, de mint később kiderült, ők ott laknak. A park területén aludtunk, turistáktól mentes, teljesen idilli környezetben, közvetlenül a vízparton. Kis gyík itt is futkos, de elfér. Tőlünk 100 méterre kezdődött egy pici, cölöpökre épített falu, ami a víz fölött húzódott. Végigsétáltunk a házak között egy hosszú fahídon, mindenki ránk köszönt, és szólt egy pár szót thai nyelven persze, mosolyogtak, integettek.



Wat Suwankuha



Találkoztunk egy nagyon kedves asszonnyal is, aki azonnal felajánlotta, hogy nyugodtan menjünk el a motorjával, szívesen kölcsönadja, nézzük meg a Majom Barlang Templomot (Wat Suwankuha). Érdekes volt a baloldali forgalomban vezetni, de teljesen biztonságosnak éreztük, úgy tűnt, mindenki figyel a másikra a közlekedésben és senki nem száguldozik. A templomnál nem is tudom hogy sikerült így időzíteni, de megint csak mi voltunk az egész barlangban meg egy buddhista szerzetes.



A templom bejáratánál



Tényleg rengeteg majom él itt, futkosnak, ugrálnak össze-vissza. Megszokták az emberek közelségét, így vigyázni kell a holmikra, mert könnyen elcsenik. Egy pici majom odajött hozzám, megérintette a lábam, biztos valami harapnivalót akart kérni, de sajnos semmi nem volt nálam a számára. Maga a barlangtemplom is különleges, gyönyörű cseppkövek díszítik.





kb. 3000 éves barlangrajz

Másnap megegyeztünk az egyik helyi bácsikával, hogy végigvisz minket motoros csónakkal a nemzeti parkban. Felejthetetlen élmény volt, pláne, hogy nagyon aranyosan igyekezett mindent elmondani és megmutatni nekünk. Kaptunk egy leírást angolul, így azért könnyebb volt kitalálni, mit szeretne elmutogatni J A kis csónakkal siklottunk a mangrove erdők között, pici mészkő szigetek körül és alatt, mivel sok helyen barlangot, átjárót vájt a víz magának. 3000 éves barlangrajzokat láttunk (Khao Khien), meg egyszerű halászokat a tanyájukkal. Elvitt bennünket Koh Taluhoz is, ahonnan kajakkal jártuk be a környéket. Több átjáró alatt el kellett feküdni, hogy beférjünk, így lehetett bejutni azokra az ősidők óta háborítatlan helyekre, melyeket függőleges sziklafalak vesznek körül, trópusi növények csüngnek mindenhonnan, felülről besüt a nap, a tengervíz apály és dagály idején cserélődik.

 



James Bond sziget



Kajakkal a mangrove erdőben



Mangrove erdő



Itt látszik a gyökerek mérete



Halász csónak a mangrovék előtt



Ezalatt is átcsónakáztunk



Valami különleges energia lehet itt, nagyon meleg volt, mégis hullámokban átfutott rajtam, a fejem tetejétől, a gerincemet át, a talpamig egy érdekes érzés, olyasmi, mint amikor kiráz a hideg. Azt kell mondjam rettentő szerencsénk volt, hogy itt is úgy volt lehetőségünk körbejárni, hogy nem voltak turisták rajtunk kívül, pláne, hogy amikor visszaértünk a kajak kölcsönzőhöz kb. 50 ember szállt vízre egyszerre nagy lármával. Utána, mintha olvasott volna a bácsi a gondolatainkban, egy olyan eldugott partszakaszra vitt fürdeni is, ahová csak csónakkal lehetett eljutni annak, aki ismeri.



Az átjáróból ilyen a kilátás





Eldugott partszakasz, itt fürödtünk

Egy vízre épült muszlim halászfaluban ebédeltünk. A házak cölöpökön állnak és előttük rák meg kagylótelepeket helyeztek el.

A halászfalu bejáratánál



Cölöpökre épült házak



A falu előtt, a rák és kagyló telepek



Részlet a faluból



A falu

Este úgy döntöttünk, másnap elmegyünk Khao Lak-ba, ez ugyan nem szerepelt a terveinkben, de a helyiek nagyon ajánlották, hogy ne hagyjuk ki.



A Similan szigetek



Helyközi busszal vágtunk neki az útnak. Jó volt látni, hogy itt egyáltalán nem közönyösek egymás iránt az emberek. A buszon is segítenek leemelni a bevásárló kosarat kézről kézre adva, az idegen gyerekeket is az ölükbe veszik, csakhogy többen le tudjanak ülni, de nem csak az egész kicsiket, hanem 8-9 évest is, aki már egyedül utazott. Mosolyognak, szóba elegyednek egymással. Khao Lak-ot az első nap feltérképeztük, kerestünk szállást, megnéztük a partot, majd délután szakadó esőben fürödtünk. A tengert melegebbnek éreztük, mint az esőt. Később felvettük a jól átázott ruháinkat, amit a homokban hagytunk és sétálgattunk egy kicsit.



Similan szigetek



A part melletti pálmafákra fényképek voltak függesztve, amikor közelebb mentünk, csak akkor láttuk, hogy a 2004-es cunami áldozatai, a képek alatt füstölők, gyertyák, friss virágok, buddhaszobrok voltak elhelyezve. Nem is tudtam, hogy itt is pusztított… A városban is bóklásztunk még egy darabig, azt játszottuk, hogy páros lábbal ugorva, ki tudja jobban felverni a pocsolyákban a vizet, miközben felülről továbbra is kaptuk az áldást. Úgy látszik, ha megérkezünk valahová mindig így alakul, aztán kisüt a nap másnapra. Most is így lett, a Similan szigetekre hajóztunk át, ahol egész nap snorkeleztünk meg strandoltunk szikrázó napsütésben.



Similan szigetek, a tenger gyönyörű



A víz színe elképesztően szép, a szigeteket dús dzsungel borítja. Rengeteg méretes denevért láttunk csüngeni a fák tetjéről. Millió színes halacska úszkált a tengerben, némelyik nekünk is súrlódott, élveztük, hogy közöttük vagyunk. Vidáman jöttünk hazafelé, vártuk, hogy végre internethez jussunk és beszéljünk a családdal. Sajnos nagyon rossz hír fogadott, Atti nagymamája elment… Sokat beszélgettünk, nehéz megélnie, hogy nem lehet most a testvérével és az anyukájával. Persze tudjuk, hogy ez az élettel jár, de akkor is idő kell hozzá, amíg az ember elrendezi magában.