.

Úsztam talán a tenger mélyén, vagy egy sziklán ülhettem reggel. Nem éreztem semmit... De miért nem??? Miért nem érez az ember? Eszembe jutnak gyermekkori emlékeim, amikor Balatonszepezden beleakadt a horog az ujjamba és a Mama óvva engem segített. Akihez mindig szívesen mentem bringával Várpalotára. Aki örömmel várt minket haza a horgászat után, amikor Papával hazaértünk a sikeres zsákmánnyal. Ezernyi emlék ami kavarog bennem. Le kellett írnom, mert nem lehetek a családommal otthon. Andi velem van, segít, átölel és lelket önt belém!!!
Bekapcsoltam délután a telefonomat és jött az sms testvéremtől: Nagy baj van Mama meghalt!

Most tudatosodik bennem az érzés, hogy nem olvashatja el könyvemet az útról, nem örülhet többet együtt velem történeteimnek. Fentről figyel már engem és Papával evez egy hajóban az Örök horgászvizeken. Néha lekacsint és együtt mosolygunk mindenen.

Tartsatok ki otthon! A halál tanítás, tanítás azoknak, akik élnek!!! Minden percet élvezzünk ki e földi életben, minden másodperc egy örökkévalóság! Túl sok ember elment mostanában mellőlem... Köszönöm, hogy élvezhetem az életet! Próbálok belőle a lehető legtöbbet átadni nektek! Barátaimnak!!!

Légyszíves senki ne kívánjon részvétet!

Attila