Gleccserektől az Abel Tasman Nemzeti Parkig

Wanaka tó



Queenstown-t csak érintettük, nem sok mindent láttunk a szakadó eső miatt, utcáin sétálva az üzletek ontották magukból fogyasztói társadalmunk méregdrága termékeit és szolgáltatásait. Mivel ez nemigen csigázott fel bennünket, továbbálltunk és kirándultunk egyet a Wanaka tóvidéken. Csillagfürtök nyíltak sárga, rózsaszín, lila kavalkádban mindenütt, egy kilátóponthoz tartottunk, amikor a kínai Shangri La-hoz hasonlóan újra egy naphálót pillantottunk meg, bár ez halványabb volt, mint Tibet határán, de így is szerencsésnek éreztük magunkat.



Csillagfürtök




Napháló



Fox gleccser



Hamarosan megérkeztünk egy másik csoda birodalmába. Több mint 360 gleccser található a Déli Alpokban, a legnagyobb a keleti oldalon húzódó, 29 kilométeres Tasmán gleccser, amit a Mount Cook Nemztei Parkban láttunk. A nyugati oldalon a Fox (13 km) és Ferenc József (11 km) gleccserekhez értünk, melyek a leggyorsabb pontokon napi 2-3 métert mozognak. Először a Fox gleccser arcához sétáltunk, meghökkentő látvány az esőerdők völgyébe torkolló hatalmas jégtömeg, a borongós, esős idő ellenére is nagyon élveztük a táj különlegességét.



Ferenc József gleccser



Másnap reggel átgurultunk a fél órányira lévő Ferenc József gleccserhez, gyors időjárás ellenőrzés után szintén gyalogosan közelítettük meg a gleccsert, majd úgy döntöttünk, hogy helikopterre szállunk, mivel durván két napsütéses óránk maradt, azt ki akartuk használni. Sikerült egy last minute üzletet kötnünk a fuvarra és öt perc múlva már emelkedtünk is a falu fölé. Gondoltuk, hogy szép lesz, de amikor a gleccser magasságába értünk lélegzetünk is elakadt, én majdnem elsírtam magam a gyönyörűségtől. Egészen közel haladtunk először a Ferenc József gleccserhez, a jéggé fagyott folyó bordásra töredezett tömbjei kéklettek a völgyben, szakadékok, alagutak és különös havas formák váltották egymást, az egész koronájaként pedig a Tasmán-hegy és Aoraki csúcsai csillogtak a napfényben.

Légi panoráma a Ferenc József gleccserről



A gleccserhasadékok naponta változnak



Mély gleccserhasadékok nyíltak alattunk, amik lefelé szűkültek, láttam Atti tekintetén, hogy gondolatban már mássza is valamelyik meredek jégfalat.  Amikor a Fox gleccser fölé érkeztünk beláttuk az egész folyosót, ahol a nagy fehérség utat tört magának a Tasmán-tenger felé, és leszálltunk egy hó fennsíkra a gleccser mellé. Hihetetlen érzés volt lábammal érinteni ezt a természeti csodát, mindketten ott tudtunk először megszólalni, egészen odáig szó nem jött a szánkra, csak kerekre nyílt szemekkel ámultunk. Körbepásztáztuk az érintetlen, csendes hegyeket, álltunk meghatódva a gleccser feletti peremen, a Földanya mindenhatósága átjárta egész énemet, egységben éreztem magam a világgal, ami körbevett.



A Fox gleccser völgye



Hokitika tengerpartja



Emelkedett lelkiállapotban landoltunk a faluban, délután még kirándultunk egyet az Okarito kilátóhoz, majd északnak vettük az irányt. Hokitikában megálltunk a tenger mellett, szürke homokos partját élénkzöld fű szegélyezte. Egy-két ember csellengett csak a víznél, játszottak kutyáikkal, akik boldogan ugráltak a hullámok közé az elhajított botok után. Maga a kisváros jádekő lelőhelyeiről és kézművességéről híres, mely a maorik számára és egyébként ősidőkre visszamenőleg a keleti kultúrában is nagy jelentőséggel bír, az egész országban találkoztunk e művészien megfaragott féldrágakövekkel.  Úgy tartják, spirituálisan lehetővé teszi, hogy olyanná lehessünk, amilyenek igazából vagyunk, feléleszti bennünk a rejtett tudást, képes magába szívni, megőrizni energiáinkat, ezáltal tovább tudja adni a későbbi generációknak. A lelki béke bölcsességének jelképe, a szívcsakrához társítják, növeli és táplálja a szeretetet. A gyógyítás kövének is hívják, a kő rezgései megegyeznek az emberi test rezgéseivel, bejutnak a test belsejébe, az egészséges szerv rezgéseit sugározva a beteg testrészek felé, így javítva a sejtek közötti kommunikációt és anyagcserét.



Legtöbbször csak néztük a tenger hullámzását



Az Abel Tasman Nemzeti Park felé tartottunk, itt nincsenek őrült nagy távolságok, mint Ausztráliában, de mégis több nap alatt értünk oda. Nem volt kedvünk sokat vezetni, ahol jólesett megálltunk körülnézni, vagy csak beültünk egy kávéra, de legtöbb időt a tengerpartokon töltöttük. A víz és az időjárás még tavasz lévén hideg lett volna a fürdéshez, így néha futottunk egyet a homokban, egyébként pedig órákat tudtunk csendes merengéssel tölteni a hullámokat bámulva. Ilyenkor van idő igazán arra, hogy az ember kicsit magába nézzen, nekünk pedig akadt miről gondolkodni az elmúlt évünk kalandjai után, amiket tulajdonképpen még fel sem fogtunk. Esténként egy pohár bor mellett fényképeket nézegettünk és felelevenítettünk néhány pillanatot. Januári indulásunk olyan távolinak tűnt, mintha évekkel ezelőtt történt volna, annyi élmény kavargott bennünk, ami egy egész életet is kitölthetne.



Pancake sziklák



Mielőtt elértük a parkot, útba ejtettük a Pancake sziklákat, árulkodik a nevük, mert tényleg úgy néznek ki, mintha ezernyi palacsintarétegből állnának a tengerparton. A déli sziget utolsó állomásaként az Abel Tasman Nemzeti Parkban tettünk egy félnapos kirándulást. Keskeny kanyargós  szerpentin vezetett a parkolóig, még szerencse, hogy nem volt forgalom, mert túl széles és hosszú volt az autónk, csak úgy tudtunk bevenni néhány kanyart, hogy a szembejövő sávba teljesen átmentünk. Harmincnál többel képtelenek lettünk volna haladni, nagyot nevettünk, amikor megláttuk a szalagkorlát nélküli leszakadt út peremén a százas táblát. Egész Új-Zélandon jellemző ez a sebességhatár, legyen az kétsávos főút, vagy keskeny erdei aszfaltcsík. Alig vártuk, hogy letegyük a kocsit és körülnézzünk.



Abel Tasman Nemzeti Park



Nem csoda, hogy az egyik legnépszerűbb túraútvonalnak ad otthont ez a vidék, gyönyörű, sűrű erdőn keresztül vezet az út a sárga homokkal szegélyezett tenger mentén, virágzott minden növény és fiókáikkal szaladgáltak párban a bóbitás fürjek. Ha az ember nyáron érkezik, lemártózhat a vízben bármikor, de mi sajnos kihagytuk, még nem volt elég meleg hozzá, így be kellett érjük a lakóautóban lévő kis tusolónkkal. Másnap beértünk Pictonba és átkeltünk komppal a Cook-szoroson az északi szigetre.



Partszakasz dagálykor az Abel Tasman-nál

Ugyanaz a partszakasz apálykor