 |
| Guilin |
Guilin repterén a belépéskor okozott egy kis fejtörést az ügyintézőnek, hogy azonosítsa Attit a vízumban lévő fényképe alapján, ahol még se szakálla se nagy haja nem volt. Annyira vicces fejet vágott, hogy nem bírtam ki, elnevettem magam. Ebben a városban nem terveztünk hosszabb időt tölteni, csak kiindulópontnak szántuk a kirándulásainkhoz, de sajnos Atti sejtésünk szerint valami ételallergiát kapott, így a kezelés ide kötött pár napra. A legrosszabb az volt az egészben, hogy azt sem tudtuk mi a tényleges baj és mi okozhatta, hogy komoly, vagy csupán kellemetlen apróság, csak azt láttuk, hogy amint az orvos ránézett, azonnal hatféle szurit belebökött, kilenc tablettát adott és napi kétszer infúzióra rendelte. Itt azonnal szembesültünk azzal a ténnyel, hogy szinte senki nem beszél angolul és a kézjelek sem működnek, mert teljesen másra asszociálnak. Az étteremben is hiába mutogattuk az üres rizses tálkánkat, hogy még egyet kérünk, az lett a vége, hogy bementem a konyhába és lapátoltam egy adagot magunknak és megjegyeztem kínaiul a nevét. Vettünk egy angol-kínai szótárt is, így már egy kicsit jobbak voltunk, de néha előfordult, hogy még a kínait sem értették.
 |
| Rizsterasz |
Miután Atti meggyógyult a Longsheng környéki rizsteraszokhoz buszoztunk. Még a Yuan dinasztia idején kezdték el építeni, több száz éve a Zhuang és Yao népek művelik őket. A világ legkülönlegesebb rizsteraszának tartják a különféle kanyargós alakzatai miatt. Tavasz lévén, már több helyen elárasztották a földeket vízzel, így többnyire sípcsont középig érő sáros vízben szántottak az ökrökkel. Sajnos az időjárás felhős volt és kicsit párás, de így is óriási területeket beláttunk, a hegy minden négyzetcentiméterét kihasználják a művelésre.
 |
| Rizsterasz Jinkengnél |
 |
| Falvakon keresztül sétáltunk a rizsteraszok között |
 |
| Kis falu a riszteraszoknál |
 |
| Atti a "hódolókkal" |
Itt él a „hosszú hajú” törzs is, a nőkkel lépten-nyomon lehet találkozni, bambusz kosarakat cipelnek a hátukon és a hajuk tényleg őrületesen hosszú. Attinak akadt két hódolója, bánatára két idős asszony, akik nem győzték dicsérni a szakállát, folyton simogatták. Nem tágítottak, egész nap velünk gyalogoltak, amíg be nem értünk Tiantouba, amit azért választottunk szálláshelyünknek, mert idáig már nem jön el a kínai turistacsoportok tömege. Tényleg nagyon kis barátságos falu, a kilátás is csodálatos innen, állítólag a napfelkelte a legjobb, de mivel hajnalban esőre állt, mi ezt sajnos nem tudtuk élvezni.
 |
| Tiantouból látni Jinkenget |
 |
| Yangshuo hegyei a párába vesznek |
Délelőtt lesétáltunk Jinkengbe, ahonnan Yangshuoba utaztunk a Li folyó mellé. Nagyon felkapott célpont és veszett sokan látogatják, de ettől függetlenül hangulatos városka. Cukorsüveg alakú, dús erdővel benőtt hegyek veszik körül, a Li folyó pedig köztük kanyarog. Biciklivel jártuk be a környéket és egy néhány éve feltárt barlangban csónakáztunk. Jó darabig csak a vízen tudtunk közlekedni, de aztán bent kitágult a tér és hatalmas csarnokokban találtuk magunkat. Csillogó cseppkövek csüngtek a falakon és a plafonról, több helyen kis medencék alakultak ki, amiket egy meleg vizű forrás tölt fel, ebben egy kicsit felmelegedtünk mi is. Néhány fős kínai csoporttal bandukoltunk együtt, viselkedésük elképesztő volt számunkra. Teljes természetességgel dobálták el a szemetet a barlangban, annyit bagóztak odabent, hogy vágni lehetett a füstöt, krákogtak, köpködtek jobbra-balra, minden cseppkőre felmászkáltak, összetapogatták és az idegenvezető boldogan nyugtázta, hogy jól érzik magukat. Másnap beneveztünk egy hajókázásra a Li folyóra, de kár volt. Szakadt az eső és a pára miatt sajnos a tájat nem láttuk, pedig állítólag Kína top tízében benne van. A hajókázás önmagában pedig inkább trauma volt, mint élmény, mivel a folyót széltében és hosszában beterítették a motoros bambusz csónakok, amik annyira hangosak voltak, hogy be kellett dugjam a fülem zsebkendővel, de a kipufogó füstöt, legalább az eső elnyelte. A vizet itt is szemetesnek használták és amint észrevettek bennünket, visongva fényképeztek egyszerre százan, mint valami bazári majmot. Itt volt az a pont, amikor először felmerült bennem, hogy nekem ez az ország nem jön be, ráadásul a szolgáltatások, amikért fizettünk a tizedét sem érték. Furcsa az üzleti hozzáállásuk, némelyik ember megkopasztana, az utolsó petákot is kibeszélné belőlünk, míg mások érthetetlenül olcsón segítenek.
 |
| Yangshuo szikláin másztunk |
Délutánra elállt az eső és úgy döntöttünk, hogy keresünk valami jó kis sziklamászó helyet és kiszellőztetjük a fejünket. Ez végül bearanyozta ittlétünket, nagyon élveztük, pláne, hogy Thaiföldön másztunk utoljára. Igazi sziklamászó paradicsom egész Yangshuo, ha másnap nem esett volna megint az eső pár napot biztos eltöltöttünk volna még itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése