Taiwan - Zöld sziget



Zöld sziget - illik rá a név



Reggel ismét felülről szemléltük a felhőket, repülővel érkeztünk Taiwan fővárosába, Taipeibe. Hirtelen döntöttünk, hogy ezt az országot választjuk Japán helyett. A földrengés és cunami okozta károk illetve a jelenleg is bizonytalan helyzet miatt, nem akartuk bevállalni az odautazást. Egy éjszakát aludtunk itt, ruháink teljesen átnedvesedtek a párától. Hat órás vonatozással jutottunk Taitung-ba, reggel elsőként érkeztünk a kikötőbe.



A zöld növények szinte minden szegletét benövik a szigetnek



Miközben a hajón várakoztunk, kint kanyargó sorokban ácsorogtak az utasok, hitetlenkedve bámultam ki az ablakon és azon töprengtem, hogy fog ennyi ember felférni a katamaránra. Átfutott a gondolataimon, vajon mennyien leszünk a pici szigeten, de amikor odaértünk, szétoszlott a tömeg és utána is alig találkoztunk valakivel. Átszelve a Csendes-óceán 33 kilométeres szakaszát, kikötöttünk a vulkanikus tevékenység formálta Zöld szigeten, amit nem véletlen hívnak így, mivel sűrű, áthatolhatatlan dzsungel szövi át az egész helyet. Ásatások szerint már három-négyezer éve is éltek itt emberek.



Egész nap nem találkoztunk senkivel



Egyik érdekessége a szigetnek a szika szarvas állomány, amit a hetvenes években telepítettek be, de miután annyira elszaporodtak, hogy felülmúlták a lakosság számát, nagy részüket hasznosították és értékesítették. Most egy parkot tartanak fent a részükre, amit sajnos zárva találtunk, viszont láttunk néhányat motorozás közben. Átszaladtak előttünk az úton, majd pár másodperc múlva elnyelte őket a sűrű erdő. A városban az útszéli bolt előtt is ácsorgott egy pórázon, nagyon sajnáltam szegényt. Nem félt, úgy vettem észre hozzászokott már az emberekhez, amikor közelítettem azonnal hozzám simult.



Az út a tengerparton vezet végig



Világítótorony



A sziget nagyon pici, ennek ellenére, nem győztünk betelni a látnivalókkal. A kerülete 19 kilométer, egy keskeny út vezet rajta körbe, amit robogóval többször is megtettünk. Egyik jelképe a fehérre meszelt világítótorony, amit amerikai támogatásból építettek, miután zátonyra futott a President Hoover cirkálóhajó. A partot végig korallzátonyok szegélyezik, az élővilág színes és változatos.



"Mushroom Head" az óriás, 1200 éves korall



Búvárkodás a Csendes-óceánban



Két napot búvárkodtunk, megnéztünk egy 1200 éves gombafej formájú óriás korallt, ami egyedülállónak tekinthető a világon. Láttunk teknőst, tengeri kígyókat, murénát, tűzhalakat és megszámlálhatatlan sok színes halat, a korallokról nem is beszélve. A domboldalakról gyönyörű a kilátás, a tengernek hihetetlenül élénk kék színe van, a sok eső miatt pedig a növények olyan friss zöldek, mint otthon tavasszal rügyezéskor. A gyalogösvényeken gyíkok futkostak, a fák és bokrok levelein kismadarak egyensúlyoztak a szélben. Sokszor jól esett csak úgy ülni a sziklákon és hallgatni, ahogy az óceán hullámai megtörnek a szirteken. Youzihhu partszakaszán egy régi kihalt falu maradványaira bukkantunk, az élet múlandóságát juttatták eszembe.



Naplementében a szigeten

Egyik vacsoránk alkalmával jókora buliba csöppentünk, ahol egy nagy társaság visszautasíthatatlanul invitált bennünket; szülinapot ünnepeltek. Sokat nótáztunk, ők taiwani, mi magyar dalokat énekeltünk.  Tortával is kínáltak, viszont cserébe mindenkivel koccintanunk kellett, ráadásul csak úgy volt érvényes, ha fenékig ürítettük a poharat, így kissé pityókásan csalinkáztunk haza. Megismerkedtünk Paul-lal és a családjával, valamint barátaival és kollégáival. Viccesen jegyezte meg, hogy bár 54 éves most jár itt először, ami azért nagy szerencse, mivel régen a politikai foglyokat hurcolták a szigetre. A „fehér terror” sötét éveit szimbolizálja a börtön, amit kiállító épületté alakítottak át.



Zöld dombok között sokat barangoltunk



Már elkezdődött az esős évszak, ezt naponta többször meg is tapasztaltuk, mert egyik pillanatról a másikra özönvízszerű meleg felhőszakadás kapott el, utána olyan gyorsan kitisztult az ég és erősen tűzött a Nap, hogy az utolsó cseppet is felszárította negyed órán belül. Ennek köszönhetően szinte sosem maradtunk szárazon, mert ha nem esett, akkor a hatalmas pára miatt éreztük a bőrünket és ruháinkat nedvesnek. A legviccesebb az volt, amikor úszósapkában, kilógó papír zsepivel a fülünkből és törölközőbe bugyolálva berregtünk haza a motorral, szakadó esőben a Jhaorih hőforrástól. Mivel előtte fejeztük be a búvárkodást, féltettük a fülünket a huzattól, a törölközőt pedig azért csavartuk magunk köré, hogy az esőcseppek becsapódása ne szúrjon a menetszélben. A szigeten található sósvizű hőforrás egyébként nagyon különleges, Sziciliában és Japánban található még hasonló. A föld alól feltörő forrást vulkáni láva fűti, felülről pedig tengervíz borítja. A medencéket közvetlenül a óceánparton alakították ki, nagyon hangulatos volt este a millió csillaggal felettünk, amíg újra el nem áztatott az özönvíz...



Naplemente a szigeten


Ez a kis talpalatnyi föld nagyon a szívünkbe lopta magát a temérdek természeti szépségével, bár sajnáltuk, hogy Japánt ki kellett hagynunk, mégis úgy érzem jobban nem is választhattunk volna. A gyönyörű Zöld szigetet elhagyva a katamarán mellett úszva delfinek búcsúztattak bennünket.



Sok helyen szaladgáltak a gyíkok