 |
| A Nagy Fal... |
A Pekingben töltött néhány nap szép befejezése volt Kínai utunknak. A múltat idéző régi épületek és a Nagy Fal kellemes hangulatot ébresztettek. A Jinshanling-i szakasza 1987 óta a világörökség része, a kulturális relikviái által, 1368-ban épült a Ming dinasztia alatt, majd később 1567-ben újjá építették. Kicsit messze esik a várostól, éppen ezért gondoltuk, hogy érdemes idelátogatni, sokkal kevesebben választják célpontul, mint a közelebbi részeket. Föl-le gyalogoltunk rajta, követve a hegy vonulatát, érdekes volt elképzelni a megépítését.
Másnap Pekingben a világ legnagyobb terét és a Tiltott várost szerettük volna bejárni, de számításainkat keresztbe húzta a nemzeti ünnep. Pedig még tudtam is, hogy mikor tartják, de annyira nem követjük a dátumokat és az időt mióta úton vagyunk, hogy nem csak ezt, de még a névnapomat is elfelejtettem. Peking egyébként gigantikus méretű és elképesztően sok ember rótta az utcákat, főleg a központi helyeket, ahová mi is igyekeztünk. Egy darabig sikerült az árral haladni, de végül feladtuk. Nem voltam miatta szomorú, mert felettébb érdekes volt látni ezt a sokadalmat és egy kicsit megérezni, mit is jelent valójában a túlnépesedés a Földön. Elgondolkodtam, hogy mennyi táplálék, energia és élettér kell ennyi embernek, illetve milyen sok hulladékot és szennyezést hagynak maguk után. Arról nem is beszélve, hogy nem lehet könnyű dolga annak, aki érvényesülni szeretne. Este egy shaolin kung-fu előadára ültünk be, színházi díszletek között mutatták be a történetét. Nagyon látványos és igényes bemutató volt, tökéletes zárása a Kínában töltött utolsó napunknak.
 |
| Innen már csak néhány szárnycsapás Mongólia :-) |
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése