Újra Hongkongban a barátainknál...



Kedves barátainkkal a Viktória kikötőben



Hongkongba visszatérve minden ismerősnek hatott, Carmen és Michael úgy vártak ránk vacsorával, mintha régi barátok lennénk, az este élménybeszámolókkal és beszélgetéssel telt. Michael szabadságot vett ki, hogy együtt tölthessünk néhány napot, amíg nem utazunk tovább Zimbabwébe. Közeledve a monszunhoz a nagy páratartalom és a tikkasztó meleg miatt elég bágyadtnak éreztük magunkat, de a kedves társasággal minden itt töltött percet élveztünk. Reggel a tengerparton sétálgattunk, lehűtöttük magunkat a langyos sós vízben, majd a régi villamossal végigjártuk a szigetet.



Utcakép Hongkongban, itt a legnagyobb a népsűrűség
az egész világon



A villamos...

Tömegközlekedésnek elég lassú, de városnézésre ideális. Mivel épphogy gurul, inkább csak az idősek használják, pont azért, mert nem kell kapkodni és nem esnek el rajta. Gyaloglás helyett megteszi, egyik megállót látni a másikból és miután nincs benne klíma se, nem szédülnek meg, amikor kilépnek az utcára a hőségbe. Carmen megmutatta hol nőtt föl, merre laknak és dolgoznak a helyiek. Ahogy mesélt elképzeltem a felhőkarcolók erdejében, hogy akkoriban ezeknek a házaknak még nyoma sem volt, látta őket felépülni.

A szűk kisutcákban a piacok és az otthonihoz hasonló vásárcsarnok épülete maradt meg változatlanul gyerekkorából. Elvittek bennünket egy régi madárpiacra, nagy divat a lakásokban a kalitka. A madarak gyönyörűek voltak, de borzasztóan sajnáltam őket bezárva. Nem rabságban születtek, később fogták be őket, sokat dél-kelet Ázsiából hoztak. Láttunk egy ugyanolyat is, mint amilyet a Zöld-szigeten nézegettünk vagy egy óráig, amint boldogan repkedett fáról fára, megpihenve a virágokon abban a gyönyörű paradicsomi környezetben. Milyen szabad volt! Ebéd után Michael elvitt minket a munkahelyére, beavatott egy kicsit a munkájába a hongkongi rendőrségnél. Szerencsére a bűnözés a városban elenyésző, inkább a tengeren, a kikötő közelében akadnak gondok a csempészekkel. Nagyon korszerű az egész bázis, családi programokhoz külön helyet alakítottak ki, lányaik is sok időt töltöttek itt kicsinek.



A tájfun felhői látszanak a háttérben



Este a kikötőben várakozva néztük a Hongkong mellett elvonuló tájfunt, ami Taiwanon keresztül érkezett Hongkongba. Áthajóztunk a Lamma-szigetre, ahol a kedvenc éttermükbe mentünk vacsorázni. Akváriumban úszkáló tengeri herkentyűkből frissen sütnek-főznek, a rák- és kagylótelepeket láttuk a teraszról mellettünk a tengerben.

 A következő napot az óceán parkban töltöttük, nem csodálom, hogy sokan éves bérletet vesznek. Hatalmas területen helyezkedik el, felvonó és vasút vitt át az egész hegyen. Azon kívül, hogy ház nagyságú akváriumokban lehet cápákat, rájákat és mindenféle színes halakat látni, tartanak delfineket, fókákat és pandákat is. Mindemellett a területén létrehozott vidámpark elvette a hongkongi Disneyland forgalmát. Este nagy ölelésekkel búcsúztunk, és megbeszéltük, hogyha a lányuk hazajön Ausztráliából eljönnek Magyarországra hozzánk. Michael kivitt a reptéri gyorsvasúthoz, ragaszkodott hozzá, nem akarta, hogy a nagy táskákkal buszozzunk. Még jó, hogy időben, két órával a gép indulása előtt kiértünk, már csak minket kerestek, mert változott az indulási időpont, amiről mi nem tudtunk. Futni kellett, soron kívül intéztek minden átvilágítást, épphogy leültünk és bekapcsoltuk magunkat, már indultunk is.