Machu Picchu

  

Üvegtetős vonat Aguas Calientes felé

Végre eljött a reggel, amikor buszra szálltunk Machu Picchu felé. Ahogy elhagytuk Cusco-t és az út menti kis települések mellett elrobogtunk, bizony újra megcsapott a szegénység szele. A vályogtéglából épített házak düledeztek, az udvarokon mindenféle ócskaságok henteregtek, mintha szemétdomb lett volna, némelyik kupacon kakas kapirgált. A buszról vonatra szálltunk át, de nem ám akármilyenre. Hatalmas ablakain és üvegtetején keresztül beláttuk az egész tájat utazás közben, az Urubamba folyó völgyében haladtunk, havas hegyek bukkantak elő a távolban.



Kilátás a vonatból út közben

Aguas Calientes a vasút végállomása, itt töltöttük az éjszakát. A város festői környezetben fekszik, dzsungel veszi körül, a központi része zsúfolásig telt éttermekkel, kávézókkal, szállásokkal. Vacsoránál azon nevettünk, hogy a szemközti ház falán egy tábla díszelgett, ami a „spa hotel” extra szolgáltatásait hirdette: meleg víz, ingyen információ és második emelet… J Ez már igen! Mindig erre vágytam J A fő tér nagyon szép, egy kőből épített templom és Pachacutec inka vezér szobra áll rajta. Ő volt a kilencedik király, nevéhez fűződik Machu Picchu alapítása, amit a 15. századra tesznek. A piacot nem lehet kikerülni, mert a vonatról leszállva azon keresztül lehet a városba jutni. Sok részen ocsmány házak csúfítják a képet, pedig itt mindenkinek jó megélhetést biztosít a turizmus, az egész országnak ez a látványosság hozza a legnagyobb bevételt. 

Hajnali sorakozás Machu Picchu bejáratánál

 Hajnalban kisiettünk abba a buszmegállóba, ahonnan Machu Picchu bejáratához indultak a járatok, majd vártunk egy fél órát, hogy felférjünk egyre, pedig percenként indult. Nagy meglepetésünkre egy magyar lány, Melinda várakozott előttünk, borzasztóan megörültünk neki, hiszen márciusban hallottunk utoljára magyar hangot Nepálban, amikor Vica barátnőm, Paller Atti és Doki csatlakoztak hozzánk. A buszok egy keskeny, kanyargós földúton vittek fel a romokhoz, kissé szűkösnek éreztem, amikor szemből is jöttek. A bejáratnál újabb sorakozásnak néztünk elébe, számítottam a tömegre, így szemem sem rebbent, végül hét órakor bebocsátást nyertünk. Odabent úgy eloszlott a nép, hogy el se hittem, sokkal rosszabbra számítottam. 

Machu Picchu városa a Huaynapicchuval a háttérben

Az első lépések után a mezőgazdasági teraszoknak használt részt és a terményraktárak épületeit pillantottuk meg, majd néhány perc múlva a Napocska is előbújt a hegyek mögül. Jó volt az időzítés, épp akkor értünk arra a pontra, ahonnan az egész várost beláttuk Huaynapicchuval a háttérben. Végigfutott rajtam a hideg, annyira szép volt. Körbejártunk minden zugot, majd elheveredtünk egy csendes, füves földteraszon. Jól esett az arcomnak a Nap melege, teljesen ellazulva feküdtünk a dús pázsiton, éreztem, hogy átjárja minden porcikámat ennek a különleges helynek az energiája. 

Elhevertünk a fűben

Nem csak én élveztem az ejtőzést a teraszokon



A háttérben Machu Picchu csúcsa és a kilátó házikója

 A várost áthatolhatatlan, buja dzsungel és magas zöld hegyek veszik körül, a völgyben pedig az Urubamba folyó zubog. Tudták az inkák hová kell építkezni… Itt mindig találtak sziklát és vizet az élethez, mindemellett védelmi szempontból is tökéletes, hiszen innen mindent messziről beláttak. Néztem a maradványokat és elképzeltem, vajon milyen lehetett annak idején, amikor belakták. A mezőgazdasági területeken rengetegféle zöldséget termeltek, kereskedtek is vele, de elsősorban a nép élelmezésére szolgáltak. Feljegyzések szerint, az inka birodalomban soha senki nem volt éhes. Három törvény létezett: ne lopj, ne hazudj és ne légy lusta. Az biztos, hogy lusták nem lehettek, hiszen ilyen építmények létrehozásához mai ésszel felfoghatatlan munka kellett. A köveket tökéletes pontossággal illesztették össze, mint egy puzzle-t, kötőanyag nélkül. Nem kis tervezést igényelt ilyen precizitással létrehozni az egész várost. Az alsó részeken valószínűleg az egyszerű emberek lakhattak, a felső területen pedig az uralkodó és az elit. A természethez nagyon közel álltak, feltételezések szerint részben amiatt is települtek magasra, hogy közelebb legyenek a Naphoz, Holdhoz és a csillagokhoz. Három szent állatot tiszteltek, a pumát, a kondort és a kígyót. Cusco, a főváros alaprajza jelképezi a pumát, amiről azt hitték, hogy képes félig emberi alakot ölteni és segít a Nap fiaivá válni. A kondor Machu Picchu, aminek alakját Huaynapicchu-ról lehet látni, belső szabadságot jelentett és úgy tartották, az emberek lelkét is a végtelenbe viszi magával. A kígyó pedig az Urubamba folyó volt.

Meredek hegyek veszik körül a város maradványait

Főbb épületek a három ablak temploma, amely a három világ szintjét mutatja, a felettünk lévőt, benne a Napot, Holdat és csillagokat, a világot, amiben élünk a növényekkel, állatokkal, hegyekkel együtt és az alvilágot. A másik a főtemplom, ahol a papok gyűltek össze és tartottak ceremóniákat, ide valószínűleg az elhunyt vezérek múmiáit is elhozták. Egyébként úgy gondolják, hogy a múmiákat más alkalmakkor is cipelték magukkal például vendégségbe, ha olyan családhoz mentek, ahol szintén volt halott, hogy ők is találkozhassanak egymással. Amúgy a főtéren tartottak minden ünnepséget, amit az inka kalendárium jelzett. 

House of the mortars

Másik jellegzetes építmény a Kondor temploma, itt is hagytak helyet a múmiáknak illetve a „House of the mortars”, ahol két kő korong található. Az egyik teória szerint kézművesek éltek itt és dolgoztak, nagy mennyiségű agyagot is találtak a környékén, a másik viszont tükröknek gondolja, miszerint vízzel feltöltve használták éjjel a csillagok vizsgálatára. A Naptemplom szintén fontos színhelyek közé tartozott, melynek két kis ablaka asztrológiai megfigyelésekhez szolgált, a harmadik, nagy ablak pedig a téli napforduló (június 21.) első fénysugarát engedte be. A Naptemplom alatt mauzóleumot hoztak létre az elhunytak múmiái számára.

Naptemplom és a mauzóleum

Acllahuasi épületcsoport

Feltápászkodtunk a félálomból és átsétáltunk az Acllahuasi-hoz tartozó épületcsoporthoz, itt élhettek a kiválasztott nők, akik a vallási szertartásokhoz illetve az inka uralkodó  osztály ruházatához készítettek textíliákat. Innen is gyönyörű kilátás nyílt a város ellenkező oldalára és a lépcsőn baktatva találtunk két déli macskanyulat, akik egy sziklán fürödtek a napfényben. Úgy elrepült az idő, hogy lassan vissza kellett indulnunk a városba. Nehezemre esett elhagyni Machu Picchut, Atti noszogatott állandóan, hogy igyekezzek már, különben lekéssük a vonatot. 

Acllahuasi

 

Acllahusai házai között

 

Acllahuasi házai között

Macska nyulak

Melindával ismét összefutottunk, amint próbáltunk kitalálni a piac labirintusából az állomásra. Visszafelé úton egy amerikai házaspár ült velünk szemben, végig beszélgettünk, úgy vettem észre, nem csak engem töltött fel Machu Picchu, teljesen váratlanul össze-vissza ölelgettek, amikor leszálltunk. Azon már persze meg sem lepődtünk, hogy a busz, amire jegyet váltottunk nem volt sehol, de mint kiderült nyolcan lettünk „maradékok” végül elosztottak bennünket a többi járgányba, nem akartak ott hagyni senkit.  Későn értünk Cusco-ba, az előre lefoglalt szállásunkat kiadták, pedig még a táskáinkat is ott hagytuk megőrzésre. Semmi kedvem nem volt éjjel új után kutatni és már nagyon álmos meg nyűgös voltam, lejártam a lábam. Mondták, hogy sajna teltház van, majd holnap. Én azzal a lendülettel elvackoltam magam a társalgó kanapéjába és jeleztem, hogy akkor majd holnap megbeszéljük, én most alszom, jó éjt. Már le is hunytam a szemem, aztán csodák-csodája, öt perc múlva kaptunk egy négyszemélyes szobát.

Nehezen vettem rá magam, hogy elhagyjam Machu Picchut